Elengedhetetlen a mai világban: az önbizalom (szakítás után)
A mai rohanó világban és hétköznapokban – ahogy a modern kor társadalmi rétegei kinéznek – már nem csupán a szakértelem támogatásával történik az életben való előbbrejutás és ranglétrán való feljebb lépkedés, ugyanis állandóan azt a nyomást kapjuk mindenfelől, hogy folyamatosan nekünk kell a nyerőnek lenni. Szinte belénk ivódott már az utóbbi évtizedek során, hogy bármibe fogunk, az egy verseny, és mivel állandó a küzdelem másokkal, kevés az, ha csak átlagon felüliek vagyunk, egyenesen a legjobbak legjobbikának kell lennünk.
Nyilvánvalóan ehhez az is szükséges, hogy kellő szakértelemmel rendelkezzünk, valamint nem árt, ha van némi spirituális rálátásunk a dolgok menetére, valamint ezt fűszerezzük meg egy egészséges öntudattal, önbizalommal is. Akadnak azonban olyan emberek, akik személyiségüktől fogva tartanak ettől az önbizalom kisugárzástól, ugyanis félnek attól, hogy a többiek azt fogják róluk gondolni, hogy beképzeltek és nagyképűek. De ki kell emelnünk azt a tényt, hogy ha az embernek egészséges önbizalma van, az nem fog másokban ellenszenvet ébreszteni és nem tartanak majd minket kellemetlen, nagyképű figurának.
Van olyan helyzet, amikor egyenesen tanácsos kinyilvánítani a belsőnkben lakozó önbizalmat, ez pedig a versenyszféra. Arra feltétlen figyeljünk, hogy ne legyen ez a kinyilvánítás ellenszenves, mert akkor elfordulnak tőlünk az embertársaink. A kulcsszó itt is az arany középút, és a rendszeres gyakorlás, melyik az az élethelyzet, ahol mutassuk ki és ahol lehetőség szerint inkább ne, mekkora önbizalommal rendelkezünk. Előnyünkre válhat ez egy olyan esetben, ahol a vesztesek nyugalmával indulunk, mivel nem úgy tűnik, hogy a nyerési esély nálunk van, de bizony a lelkünk mélyén érezzük és tudjuk, bízunk magunkban annyira, hogy képesek vagyunk megugorni a feladatot.
Általában az áll a köztudatban, hogy ösztönösen tudunk az önbizalmunk erejéről, de ez nem feltétlen valós feltevés. Azt már inkább kevesebben hallották, hogy mivel az önbizalom bennünk rejlik, bizony tanulható, sőt, fejleszthető is, számtalan módszerrel a felszínre tudjuk hívni. Amennyiben azt érezzük, hogy valamiért nekünk kevés önbizalom adatott meg, az egyik legjobb megoldás, és egyben a legelterjedtebb is, ha pszichológushoz fordulunk segítségért. A régi téves berögződésekkel szemben manapság már egyáltalán nincs mit szégyellnünk azon, ha pszichológushoz járunk, pont ennek szöges ellentétje: ez egy igazán bátor cselekedet. Elég pár óra a szakembernél, és máris látjuk a fényt az alagút végén, hogy mit tudunk tenni azért, hogy sikeresebbek legyünk mindennapjainkban az önbizalmunk növelése által. Mi magunk tudunk szembenézni önmagunkkal, de a pszichológus tud minket támogatni azáltal, hogy bekukkant a felszín alatt elrejtett bajokra.
Egy tipp az önbizalomfejlesztésre: számtalan olyan élethelyzetbe tudunk belecsöppenni, amiről azt gondoljuk, jótékony, fejlesztő hatással bír. Ismeri mindenki a mondást, hogy teher alatt nő a pálma, akiknek ez a mondás tetszik, teremthetnek maguk körül ilyen élethelyzeteket, pl. sétálunk az utcán és annak reményében, hogy a másik ember viszonozni fogja, rámosolyoghatunk egy idegenre. Mindenki szereti a mosolygást, és ebben az a legjobb érzés, hogy tudjuk, mi idéztük elő a másik ember mosolyát. Menjünk bele olyan szituációkba, ami első pillanatra ijesztőnek tűnik, mivel éppen az a cél, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, így fejlődik az önbizalom.
Ha valaki önbizalomhiányos, sok akadályba ütközhet élete során, de rendkívül hatékony gyakorlat, ha a jövőbeni énünket lerajzoljuk fejben és elképzeljük, milyen lesz, ha kellő önbizalommal tudunk a feladat elibe állni. Senki nem állítja, hogy a lelki fejlődés rögös útja könnyűszerrel megtehető, de megtehető! Máris megteheti az első lépést, töltse ki személyiség tesztünket!
