A gyulladás szerepe a depresszióban: az evolúciós kényszerektől a modern kezelési célig
A gyulladásos utak és az agy idegsebészeti körvonala között fellépő reakciók olyan viselkedési reakciókhoz vezethetnek, mint például az elkerülés és a riasztás, amelyek valószínűleg korai embereknél evolúciós előnyöket eredményeztek a kórokozókkal és a ragadozókkal való kölcsönhatásuk során. Azonban a modern időkben a gyulladás és az agy közötti kölcsönhatások úgy tűnik, hogy a depresszió kialakulását eredményezik, és hozzájárulhatnak a jelenlegi antidepresszáns terápiák működésképtelenségéhez. A legfrissebb adatok tisztázzák azokat a mechanizmusokat, amelyekkel a veleszületett és adaptív immunrendszerek kölcsönhatásba lépnek a neurotranszmitterekkel és az idegrendszeri reverberációs körökkel, hogy befolyásolják a depresszió kockázatát. Itt részletezzük a jelenlegi ismereteinket ezen útvonalakról és megbeszéljük a depresszió kezelésére szolgáló immunrendszer célzott terápiás potenciálját.
Számos viselkedésterapeuta arról számolt be, hogy a depresszió akkor jön létre, ha diszkriminatív ösztönzést vagy viselkedéserősítőt eltávolítanak. Itt javasoljuk, hogy a depressziós személy általános érdeklődésének elvesztése a környezetében azt sugallja, hogy az erősítő hatékonysága csökken. A megvitatás tárgyát képezi a környezeti események, beleértve a megerősítő veszteséget is. A depresszió lehetséges evolúciós jelentőségét röviden tárgyaljuk.
Mivel Costello 1972-es szemináriuma és a viselkedésterápiáról írt cikke a megerősítés vagy erősítő hatékonyság csökkenéséről szól a depresszióban, a jutalom érzékenységének és feldolgozásának szerepe mind a depresszióban, mind a bipoláris zavarban a vizsgálat központi területe lett. Itt áttekintjük a hangulati rendellenességek jutalmazási érzékenységének modelljét, unipoláris depresszióval, amelyet a jutalomra való kisebb érzékenység jellemez, míg a bipoláris rendellenességeket jutalmazási túlérzékenység jellemezhet. Megvizsgáljuk, hogy az aberráns jutalomérzékenység és a feldolgozás a depresszió és a bipoláris spektrum zavarok gyengeségeinek és/vagy prediktorainak, a hangulatfüggő vonásoknak, valamint a bipoláris spektrum rendellenességek korrelációinak felel meg, és magában foglalja az önismereti, viselkedési, neurofiziológiai és idegi szintű elemzés.
Arra a következtetésre jutunk, hogy a bizonytalanság és a feldolgozás megdöntött bizonyítékai az unipoláris depresszióban és a megnövekedett jutalomérzékenységben és feldolgozásban a hipománia vagy a mánia esetében jellemzőek. Továbbá azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az aberráns jutalomérzékenységnek vonóeleme van, de több kutatásra van szükség ahhoz, hogy világosan megmutassuk, hogy a jutalom hiposzenzitivitása és túlérzékenysége a depresszió és a bipoláris rendellenesség gyengesége. Ezenkívül további kutatásokra van szükség annak meghatározásához, hogy a bipoláris depresszió hasonló-e az unipoláris depresszióhoz, és amelyet a jutalomra való kisebb fogékonyság jellemez, vagy akár a bipoláris hipománia / mánia esetében, ezek jutalomérzékenységet is jelentenek.
