
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia (AI) fogalma szinte összeforrt a mélytanulással (deep learning), köszönhetően a ChatGPT-hez hasonló generatív modellek robbanásszerű terjedésének. De vajon minden problémára egy sokmilliárd paraméteres neurális hálózat a válasz? Határozottan nem.
Sokan esnek abba a hibába, hogy „ágyúval lőnek verébre”, és hatalmas erőforrás-igényű mélytanulási modelleket alkalmaznak ott, ahol egy klasszikus algoritmus gyorsabb, olcsóbb és átláthatóbb lenne. Mások viszont leragadnak a régi módszereknél, és lemaradnak a versenyben.
Ebben a cikkben rendet teszünk a fogalmak között. Megvizsgáljuk a két irányzat erősségeit, gyengeségeit, és egy olyan egyedi döntési keretrendszert adunk a kezébe, amellyel 2025-ben magabiztosan választhat technológiát adatvezérelt projektjeihez.
Mielőtt a trendeket elemeznénk, tisztáznunk kell a technikai alapokat. Bár mindkettő a mesterséges intelligencia ága, a működési elvük alapvetően eltér.
A klasszikus ML-algoritmusok (mint a lineáris regresszió, a döntési fák vagy az SVM) általában strukturált adatokkal dolgoznak. A folyamat kulcsa a jellemzőkinyerés (feature engineering).
A mélytanulás a gépi tanulás egy speciális ága, amely az emberi agy működését imitáló mesterséges neurális hálózatokra épül.
Szakértői megjegyzés: Gondoljon a klasszikus ML-re úgy, mint egy profi sakkozóra, aki betanult lépéskombinációkat alkalmaz. A mélytanulás ezzel szemben inkább egy gyermek, aki először nem tud semmit, de ha milliónyi játszmát lát, intuitív módon „érzi” majd a lépéseket, olyan összefüggéseket is észrevéve, amit a nagymesterek sem.
A döntés sosem fekete-fehér. A megfelelő technológia kiválasztása 2025-ben már nemcsak technikai, hanem gazdasági kérdés is. Nézzük a legfontosabb összehasonlítási pontokat!
A mélytanulás mottója: „Minél több, annál jobb”. A klasszikus algoritmusok teljesítménye egy bizonyos adatmennyiség felett stagnál (platót ér el), míg a deep learning modelleké tovább skálázódik.
Ez a leggyakoribb buktató a projekteknél.
Ez az egyik legkritikusabb szempont a szabályozott iparágakban (pénzügy, egészségügy).
Ha egy banki algoritmus elutasít egy hitelkérelmet, a klasszikus ML (pl. egy döntési fa) pontosan meg tudja mondani, miért: „Mert a jövedelem az X szint alatt volt”.
A mélytanulás gyakran egy „fekete doboz”. Tudjuk a bemenetet és a kimenetet, de hogy a millió paraméter között mi történt, azt nehéz visszakövetni. Az EU mesterséges intelligenciáról szóló rendelete (AI Act) és a GDPR korában ez komoly jogi kockázatot jelenthet.
A címben feltett kérdésre a válasz árnyaltabb, mint gondolnánk. Bár a média a mélytanulástól hangos, a színfalak mögött érdekes átrendeződés zajlik.
Ahol a mélytanulásnak jelenleg nincs alternatívája:
Itt jön a csavar! A „burstiness” jegyében mondom: Ne temessük a régi módszereket! Sőt, a klasszikus ML éppen a második virágkorát éli. Miért?
A legtöbb szakértő választásra kényszeríti Önt a két technológia között. Én azonban egy harmadik utas megoldást javaslok, ami megkülönbözteti a sikeres projekteket az átlagostól. Ez a hibrid megközelítés.
Ne válasszon! Használja mindkettőt együtt.
Gyakorlati példa: Egy e-kereskedelmi webshop ajánlórendszere.
Használjon mélytanulást a termékképek és a vásárlói vélemények (szöveg) elemzésére, hogy kinyerje a látens jellemzőket (pl. „vintage stílus”, „agresszív hangvétel”).
Ezeket a kinyert jellemzőket aztán táplálja be egy klasszikus XGBoost-modellbe a tranzakciós adatokkal (ár, vásárlás időpontja) együtt.
Eredmény: A mélytanulás „megérti” a tartalmat, a klasszikus ML pedig gyorsan és pontosan rangsorol.
Ez a módszer egyesíti a deep learning értelmezőképességét a klasszikus ML sebességével és pontosságával a strukturált adatokon.
Az alábbi táblázat segít a gyors navigációban a SEO (keresőoptimalizálás) és az üzleti döntések világában.
| Szempont | Klasszikus gépi tanulás | Mélytanulás (deep learning) |
| Adat típusa | Strukturált (táblázatok, adatbázisok) | Strukturálatlan (kép, hang, szöveg) |
| Adat mennyisége | Kicsi vagy közepes (< 100k sor) | Hatalmas („big data”) |
| Tanítási idő | Másodpercek / percek | Órák / napok / hetek |
| Hardverigény | CPU (átlagos szerver/laptop) | Csúcskategóriás GPU / TPU-klaszterek |
| Átláthatóság | Magas (könnyen magyarázható) | Alacsony („fekete doboz”) |
| Tipikus feladat | Ügyféllemorzsolódás, hitelbírálat, spamszűrés | Fordítás, önvezetés, képgenerálás |
Annak érdekében, hogy a Google „kiemelt snippet” (featured snippet) találatai közé kerüljünk, íme a leggyakoribb kérdések rövid, tömör válaszai.
Mikor nem érdemes mélytanulást használni?
Ha kevés az adat (kevesebb mint pár ezer példa), ha kritikus fontosságú a döntések magyarázhatósága (pl. jogi okokból), vagy ha korlátozott a számítási kapacitás és a költségkeret. Ilyenkor a klasszikus ML jobb választás.
Kihalsz a klasszikus gépi tanulás?
Nem. Bár a figyelem a mélytanuláson van, a klasszikus ML (különösen a döntési fák és regressziós modellek) továbbra is az ipari szabvány a strukturált adatok elemzésében és az üzleti intelligenciában.
Szükséges-e GPU a gépi tanuláshoz?
A klasszikus gépi tanuláshoz általában nem, elegendő egy erős CPU. A mélytanuláshoz azonban szinte elengedhetetlen a GPU a párhuzamos számítások nagy mennyisége miatt.
2025-ben a kérdés már nem az, hogy „Melyik a jobb?”, hanem hogy „Melyik a célszerűbb?”.
A mélytanulás vitathatatlanul lendületben van a generatív AI és a komplex észlelési feladatok terén. Ha képpel, hanggal vagy természetes nyelvvel dolgozik, ez az egyetlen út.
Azonban a klasszikus gépi tanulás csendes hősként továbbra is a világgazdaság motorja: ez fut a banki rendszerekben, a készletgazdálkodásban és az egyszerűbb ajánlórendszerekben. Gyors, olcsó és megbízható.
Ne a trendeket kövesse vakon. Kezdje a legegyszerűbb modellel (Occam borotvája elv), és csak akkor váltson bonyolultabb mélytanulási modellre, ha a teljesítménytöbblet indokolja a megnövekedett költségeket és komplexitást.